Ezeket látta már?

Szponzorált tartalom

Mit tehet egy változókorú nő, ha mondjuk egy komolyzenei koncert alatt tör rá a hőhullám?

2019.04.29. Módosítva: 2018.08.30.
szinhaz_1

A tapasztalt barátnő szerint ezek mind segíthetnek elviselni a klimaxot: legyező, gyógynövények és életmódváltás.

Párbeszéd egy koncert szünetében

– Elnézést, hogy megszólítalak, de láttam bent a teremben, hogy nagyon kellemetlenül érezted magadat.

– Hú, de kínos! Ez ennyire látszott?

– Ne izgulj, nem volt feltűnő, csak én is ezzel a problémával küzdök, ezért vettem észre.

– Pedig te még olyan fiatal vagy hozzá!

– Kedves vagy, hogy ezt mondod, de egyrészt nem vagyok – negyvenhat múltam most áprilisban – másrészt a változókor negyven felett bármikor beköszönthet.

– Jaj, ne is mondd! Két hete terített le először a hőhullám, amiről először persze nem tudtam, hogy az, de kigugliztam. A neten felsorolták a változókor összes tünetét, és akkor ébredtem rá, hogy valójában én már hónapok óta klimaxolgatok, csak mindig ráfogtam valami másra. Krónikus fáradtságra, mert alig alszom éjszaka. Munkahelyi stresszre, mert mostanában olyan robbanékony vagyok, minden apróságon felkapom a vizet, a múltkor még a főnökömre is ráordítottam, aki amúgy egy rettenetes alak. Akkor egyébként gyanút foghattam volna, mert az orra alatt morgott valamit banyakóros némberekről.

– Valószínűleg a lelked mélyén már tudtad, mi a helyzet, csak nem akartad tudomásul venni. Én is játszmáztam magammal, mielőtt beláttam volna, hogy elkezdődött.

– Igen, lehet. Nyomasztó érzés, ha ráeszmélünk, hogy múlik az idő. Elmúlt a fiatalságom. Öregszem. Ja, meg ez a legújabb, hogy sokszor van rossz hangulatom. Tél végén már arra gondoltam, feliratok valamit depi ellen a körzetivel.

– Mindjárt vége a szünetnek. Nem akartál a büfébe menni?

– Á, nem. Mostanában a tömeget sem bírom. Épp elég, ha elbuszozom reggel a csúcsban a munkahelyemre és este vissza. A koncertjegyet is a lányoméktól kaptam, hogy mozduljak már ki valahova, mert a párom sem egy társasági ember. Aha, megint jön egy hőhullám! Érzem a belső feszültséget, felforrósodik az arcom, elvörösödöm, és beterít a víz. Ki lehet ismerni klimax őkelmét.

– Adhatok egy legyezőt? A múltkor kaptam egy könyv mellé ajándékba.

– Köszönöm, de inkább a műsorfüzettel legyezem magamat, azzal nem olyan feltűnő.

– Nem akarlak még jobban elkeseríteni, de igen. Így is, úgy is feltűnő. Mindenki tudja, de nem veszünk róla tudomást. Ez egy felnőttkori játszma. Tudjuk, szenvedünk tőle, és titkolni próbáljuk. Én már túl vagyok ezen, de majd te is rájössz, hogy a titkolózásra fordított energiát jobb dolgokra is felhasználhatnád. Plusz egyszerűbb hagyni a dolgokat megtörténni, mint ellene szegülni. Abból nagyobb gubancok lehetnek.

– Azt mondod, ne is tegyek ellene semmit?

– Dehogynem! Rövid távon vegyél legyezőt, viselj jól szellőző anyagból készült ruhát és kérj segítséget a patikában, milyen készítmények enyhíthetnék a tüneteid. Nekem például sokat segített a mentatea. Hosszú távon érdemes berendezkedni egy szemlélet- és életmódváltásra, mert bizonyos ételek fogyasztásával és rendszeres testmozgással sokat segíthetünk magunkon.

– Ez nagyon bonyolultnak hangzik! Meg egy csomó időbe és pénzbe kerül.

– Nem egészen, de ha mégis így érzed, gondold végig, ki adjon az idejéből erre nekünk, és ki tegye meg ezt értünk, ha nem mi magunk? Mire költsünk, ha nem a saját jóllétünkre?

– Ja, hát ha így nézzük, igazad van.

– Köszönöm a megerősítést! És még egy dolog segített nekem végleg elfogadni a menopauzámat. Találtam egy klimaxosoknak szóló nőregényt, MeNŐpauza a címe, és a mozgalmas és változatos történeten kívül szakorvosokkal készült interjúk vannak benne a változókorról. Niko, a főhősnő minden olyan csapdába belesétál, amibe csak bele tud, de mindből kikászálódik, ráadásul erősebben, mint annak előtte. És megjelent már a férfiak változókorával foglalkozó folytatása, a MAN♂pauza is.

– Na persze, egy regényben minden megtörténhet!

– Hogy te milyen szkeptikus vagy! De ezt inkább ráfogom a hangulatingadozásra!

– Hangolnak a zenészek, lassan vissza kell mennünk a helyünkre. Ne gondold ám, hogy elment a fülem mellett, amit mondtál! És köszönöm, a legyezőt mégis elfogadom. Igazad van! Nem lehet mindig másra tekintettel lenni, saját magunkkal is kell törődni!

– Zene füleimnek, amit mondasz! Úgy hangzott, hogy akár a MeNŐpauza főhősnője, Niko is mondhatta volna!

Forrás: EgészségKalauz
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához